Szárnyszegett madár

Hallottam egykor a boldogság dalát,

mit az ablakomba fészkelő kismadár csicsergett órákon át.

Fészket rakott,otthonában a  boldogság lakott.

Minden reggel énekelt,újra és újra a szerelem dalát csiripelte el.

Egy szép napsütötte reggelen,

 érdekesen vékony hangocska dalolt.

Kicsiny fiókáit gondozta érző szívvel,

s csak a szivárvány gyönyörűsége ragyogott tollaikon.

A család szépsége tündökölt  tornácomon.

Jött szép tavasz a kikelet reggele,

fény és kedves ének köszöntött vele.

Szívemig hatolt e szép varázs,

mi engem ébresztett,

s hallgattam órákon át,a csicsergő szerelem dalát.

Ám idővel minden tovaszállt,

már nem énekelt a kedves kismadár.

Fészkét csak a süvítő szél járta át.

Fázott reszketett,

dala hangja oly szomorúan csengett.

Vajon mi történhetett?

Miért kesereg?

Boldogságot keresett,mit megtalált,

mégis akár egy álom tovaszállt.

Törött szárnyú lett,

ki csak új ragyogást fészket keresett.

Jő e még tavasz csillogás?

hallom e még szívet melegítő boldog dalát?

Ébred a reggel,

jő új tavasz,

lesz még nyár, s tudom dalra fakad.

Hisz szép ő csak még maga sem hiszi,

van még ki őt is szeretheti.

Megtalálta kedvesét,rakott új fészket,

mit egykor már szépen felépített.

Újra kezdte kicsiny életét,

szívében új szerelem élt.

Boldogan csiripelt,

tollai ragyogását nap fénye borította el.

Felhangzott csilingelő éneke,

bár már nem ugyanaz a dalocska tölti be a levegőt,

mit egykor minden reggel énekelt.

Van társa kedvese,

boldogan repül,hisz van napsütötte fényes reggele.

Erős e két madár,

mert egymás társai e tovaszálló nehéz idők során.

Hideg tél szele támad,

megbetegedett társa e kicsiny madárnak.

Szíve vérzik, mégis énekel,

hisz társa védő bástyáját az ő éneke látja el.

Harcol amíg él,

hisz új társa várja.

Szerelem erejét táplálja újra.

Lesz e kicsiny madárnak gyűrűzött párja?

Lesz e végleges fészke?

 azt csak egy madár dalolhatja!

ANGYALI ÜZENET NAGYMAMÁTÓL

Az én nagymamám egyszer azt mondta nekem,

eljő az idő amikor én már nem leszek.

 Nem foghatom többé meleg puha kis kezed,

mégis ígérem kicsi unokám,örökre veled leszek.

Szívedbe élek majd,örökké boldogan,

küldök hozzád kedves angyalokat.

Ők vigyázzák,óvják minden  léptedet,

ha kell megfogják árva kis kezed.

   

Utat mutatnak ahogy én tettem veled,

igazi meleg szívvel szeretnek majd,

pont úgy miképp én szerettelek.

örökké veled leszek.

Ha sötét éjben,távoli messzeségben,

látsz egy tündöklő csillagot,

Érezned kell selymesen ölelő melegségét,

mit elvittek hozzád az angyalok.

Hiszed majd a simítását,

mit neked hozott,

mert ég és föld között sincsenek határok,

ha két szív útja egy úttá fogyott.

Így örökké az égből nézve rád vigyázhatok

Örök boldogság

Egy apró élet,mi megváltoztatott

hisz szívemnek új érzést adott.

Rám néztél, s mosolyod  volt az örök boldogság,

tekinteteddel,apró szemeid csillogásával mindent elárultál,

pedig még beszélni sem tudtál.

Egy kicsi hang,mi csak gőgicsélt,

de ezen a hangon senki más nem beszélt.

Csoda mi értem született,

s kiért odaadnám egész életem.

Az első szó mit kimondtál nekem,

Anya-mitől táncolt a boldogság velem.

Mire ha visszagondolok,

boldog vagyok.

Könnyes lesz két szemem,

hisz te vagy a drága gyermekem.

Sokat mosolyogtál,te mindig boldog voltál,

egy igazi élet,

mi engem mindig átölelt,

s szíved akár egy szerelmes dal,

 az enyémmel együtt énekelt.

Teltek az évek,

s az élet hozzád egy testvért hozott,

ha rátok néztem tudtam,óriási ajándékot adott.

Már két szív mi nekem énekelt,

de újra és újra a szeretet dallamát játszották el.

Erős lábaitok mik megtették az első lépéseket,

emlék mi sokszor feldereng.

Rogyadoztak,táncot jártak veletek,

hozzám azonban mindig elvezetett.

Kicsiny kezeitek,

 mik az enyémet szorították,

s tudták őrájuk a biztonság vár.

Együtt tanultunk meg járni,

,s ti csak annyit tudtatok mondani

 TÁTÁ!

Amikor még mindenben kapaszkodtatok,

tudtam a biztonságotok én vagyok.

Tőlem kaptatok ezernyi szép mesét,

s ma már emlékképként hozzám beszél.

Felnőttetek,de valami sosem változik,

az érzés,

 édesanyaként élni,rólatok büszkén mesélni.

Kezeiteket pedig örökké fogom,

mert szeretlek titeket nagyon!!

Érdekes kívánságok.

Sokat gondolkoztam rajta,
 e szép napon mit is kívánhatnék neked,

talán azt  hogy legyen boldog egész életed,

s kapj meg mindent amit igazán szeretsz.

Mégis most annyi emlék  mi él a szívembe,

mi zavart okoz,és rájöttem képtelen vagyok egy szép köszöntőre.

Azt kívánom neked lásd a világ kicsiny hétköznapi csodáit,

szíveddel érezd feléd áramló rezdüléseit.

Lásd az ősz által lehulló barna színű leveleket,

az esőcseppek csillogó buborékját,a fénylő úttesten,

Hallgasd a víz nyugtató, ámbár csilingelő hangját,

meglásd az égen megjelenő szivárvány neked ragyogó sugarát.

Kívánom érezd a csend szépségét,

a napfény dicsőségét,a sötét titokzatos  rejtelmét.

Lásd a láng hatalmát,

érezd az édes levegő illatát,

a föld a víz higgadt erejét.

 Az igazi szeretetet mi bárhol jelen van,

hisz e gyökerekben él.

Az élet csodáját kívánom neked.

Boldog vagyok mert egy kis darab vagy belőlem,

mi visszatükröződik egész lényedben.

Ma mégis sután állok hisz nem jönnek a szavak,

pedig annyi mindent kívánni akartam.

Kísérjen  a szerencse csillagod,

mi téged óv egész utadon.

Születésed nem véletlen,

része vagy a létezésnek.

Büszkén emeld magasra fejed,mert te vagy a lételemem.

Szeretlek téged, 

és most nagyon boldog,

SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NÉKED!

A világ közös nyelve a mosoly

Létezik egy elsüllyed világ,

Ahol egykor a gyermekeknek írták a szeretet dalát.

Álmomban láttam a ködbe veszett csodás helyet,

s hallottam e dallamot ahol sok-sok gyermek egyszerre énekelt.

  

Ezernyi száj közösen zengte,

A boldogság dalát,

Mit mindenkinek szívet érintve adnak tovább,

Legyen akár fiú vagy leány,

Csak ki kell tárnod a lelked kapuját.

Látni kell az ég csillogó kék színeit,

A zöldellő rét meleg színű tarka virágait.

Ekkor majd meghallhatod e világ közös nyelvét,

Hol minden a mosoly nyelvén beszél.

Soha ne keljen felébredni,

Csak a jót és szépet érezni,

Hol a mosoly ábécéjét tanulhatod,

Ahol az élet boldogsága mindenkinek adott.

Felébredek s ehelyett érzem a fájdalom hangjait,

Ahol ezernyi idegen ember,kiáltása hallik.

Mindenki valamiért segítségért kiállt,

Hiszen arra a megfoghatatlan icipici reményre mindenki vár.

Miért kell hogy így legyen?

Miért,s mit követtek el,hogy ennyire sebessé váltak e szívek?

Millió ember ki valamire vár,

Segítő, támaszt nyújtó kézre,

A szeretet melegére.

Mert meg akarják hallani, e világ nyelvet,

Mit egykor még sokan énekeltek.

Hát felállok és harcolok,

S amíg létezek mindenkinek mosolyt adok.

A boldogság létezik,

Csak akarjátok megtalálni közös hangjait.

Mi egy rejtett világ,

Tudni kell hozzá a közös nyelvet,

A mosolygás dalát.

Generációk mássága

Oly fura az emberek mássága,az hogy miképp nőttünk fel e világba.

Ahol a nagyszüleink élete még a hűség és a két kezű munka emléke,

örök boldogság,mit a föld megmunkálása jelentett.

Nem ismervén a fáradságot,hajnal hasadástól a kapa,az ásó,s ezernyi szerszám várt rájuk,

mit napnyugtáig el nem engedtek, hisz ők még a földjeik poros lágy ölén ettek,

s mily érdekes mégis boldogan éltek,tiszteletre neveltek,

megértették gyermekeikkel,légy büszke két kezű munkádra kérges tenyeredre.

Innen jön az édesapák,szüleink kora,

ahol a szeretet,mélységes tisztelet volt az élet ostora,még megtanították velük,

dolgozz jól azért hogy értelme legyen,s éld le az életed egy munkahelyen,

mert te megteheted,a biztonságot ne add fel és nyugodt vizeken evezz.

Tiszteld az öregeket,szeresd a családod,gyakorold a vallást,

mert ez az egész sorsod pillérje lehet.

Hát ők a baby- boom generáció (1946-1964) nevet viselik akik mai korát számolva,

ötven-hatvan évesek lehetnek.

Ámbár változott minden,s hiába voltak hűek munkahelyeikhez, 

mégis elbocsájtották őket.

Ami nehezen volt felfogható számukra,az a szülő felé irányuló tisztelet,

mit ők már nem olyan formában kaptak meg ahogy ők anno tisztelték szüleiket.

Majd jövünk mi kb: negyven évesek,akik az X generációt (1965-1979)képviselik.

Nem vált fontossá az egy munkahelyen való megöregedés,

hisz az élet változott.

A család fontossága mellett,életbe léptek a barátok,

hisz az élet teljesen megváltozott,ezért másképp értékeltük a házasságot.

Fogadtuk a változásokat,beleszülettünk,használókká váltunk,

mégis konzervatív gondolkodásúak lettünk.

Nálunk szebb ha a beszélgető partneredet megkeresed,

látod arcát,hallod hangját ezek fontos elemek.

Háttérébe szorítottuk,nem szeretjük az Emileket, a cseteket.

Gyermekkorunk jellemzője a játék,szabadban,parkokban,

mind tudjuk mennyit jelent,

ezért lettünk hatalmas önállósággal rendelkező emberek.

A világunk állandóan változik,megjelennek az Y generációs(1981-1994)gyermekeink,

kik már sokkal több időt töltenek a lakásban,

tévé számítógép e gyermekek mindennapi világa.

Személyiségük emiatt más,hisz még ha harminc évesek is lesznek,

mi szülők mi még akkor is gondozni akarjuk őket.

Az ő gondolkodásuk teljesen más,mert ez az élet immár egy számítógépes,

de számukra természetes világ.

Ambiciózusabbak,sokkal szebb, jobb életet szeretnének mint a szüleik,

csak itt már nagyobb teher bonyolultabb világ vár rájuk.

Önmegvalósítás a céljuk,s az hogy szeressék azt amit csinálnak,

s a tisztelet már muzeális értékké válik számukra.

S immár elértünk a Z generációhoz,(1995-2009

akik igazi digitális bennszülöttek lettek,

hiszen csak mesékből ismerik a régi történeteket,

amik az internet világa előtti időkről szolnak.

Az internet náluk mindennapos,erre épül a tudásuk,barátságuk,

s az okos telefon a mindennapi életük.

Egy egy munkahelyen már nem első a kor a tapasztalat,

egyből ők akarják a főnöki széket,ugyanannyi fizetéssel.

Másodlagos a külső környezet,mégis okosak és szépek.

Mert mi neveltük ilyenné őket,azért hogy nekik könnyebb legyen.

Ő rollunk szól a mai világ,övéké a jövő,s mi csak tőlük tanulhatunk immár.

Hát lásd a csodát s az igazán szépet,

azért mert még része vagy ennek az egésznek!