Istenem ma mily csendes az éj,
Ábrándokat kerget,reményben nekem az fény.
Születésemtől, bűnben hever a lét,
Súlyos évek titkát hordozza a vér.
Bölcsességet rejt a tudat és a fény,
Negyven év titkát énekli a szél.
Édesanyám, rám hagytad életed,
S lelked itt maradt örökre nekem,
Minden hang mely szívemben szól,
Istenem mennyire megremeg a szó.
Elmúlt a félelem,
S sokszor sötét az ég,
Suttogják hogy negyven év mesél.
Őseimmel magamra maradtam,
Minden bűnöm suttogva hallgat,
Apám tanítását hoztad közénk,
Akartad hogy megmentsem édesanyám lelkét.
Istenem eddig vigyáztál rám,
Mutass utat hol bűn nem vár reám.
A remény hangja szívemben virraszt,
Reccsen a megkövült igazság szava,
Mindig tudtam merre induljak,
S most léptem bizonytalan.
Amíg élek lelkem hozzád szól,
Rátok hagyom lelkemből a szót.
Hisz a múlt ami soha nem változik!
Az első vers ami a kedvenc íróm tollából származik kicsi átalakítással!(NYIBA SÁNDOR)
VálaszTörlés