A szìv ezerszer felàll!

A szív egy tenger, mély és vad,
hol vihar tépi, s mégis marad.
Ezer hullám zúzza szét,
de újra épül, újra ép.

Volt, hogy szerettél, s elvesztetted,
a múlt emlékèvel, szíved sebzett.
Mint törött ág a vihar után,
mégis kihajt egy szebb nyomán.

A könny, mi arcodon végigfolyik,
mint eső, mely mély nyomot hagy itt.
De minden cseppje erőt ad,
hogy lépj tovább, hogy légy szabad.

Mert a fájdalom tűz, mi perzsel és éget,
de formál is közben, s nem tör meg téged.
Mint hegycsúcs, mely vihartól sebzett,
mégis az égbe tör, egyre szebben.

Ne félj hát sírni, hisz abból,
minden seb után tanulsz,csak erősebb vagy.
A szíved, ha törik, hát újra forr,
És mindig szeretni, élni akar!

Az èlet dallama

 

Fiatalon szél voltam, szabadon szálló,
Lelkem, mint a tenger, vad és táncoló.
Álmaim az égig értek, mint a hegyek,
S minden nap új dallamot hozott a szívemnek.

Lépteim könnyűk voltak, mint a tavaszi szél,
A világ csábított, s én mentem, ahogy él.
Nem néztem hátra, csak előre néztem,
Az élet útján csillagfényben égtem.

De az idő nem börtön, nem is átok,
Csak mint a bor, érettebbé válok.
Mint őszi lomb, színekkel telve,
Bölcsesség festi be az életem csendbe.

Már nem rohanok, mint zabolátlan patak,
Minden perc érték, és szívembe ragad.
Tudom, mit érek, s nem kell bizonyítanom,
Múltam a kincsem, s jövőm az otthonom.

És ha azt mondják: „B oldal jön,”
Nevetek rajta, mert tudom, hogy külön
Ettől az élet nem áll meg ám,
Csak halkabb a diszkó, de szól a gitár!

Hajnalig bulizni? Talán máskor,
De egy jó kávé még mindig lázba hoz.
B oldal? Ugyan! Még van pár fejezet,
És én írom tovább a saját éneket.

S te, ki mondtad, hogy „B oldal vár,”
Jegyezd meg jól, mert rád is kanyar vár!
Most még tréfálsz, de telik az óra,
És nemsoká ott állsz,hisz ütött az óra.