Az èletünk olyan akàr egy hàtizsàk,
szèp lassan mindent beleteszünk,
hiszen az èlet ezernyi csomagot kreàl.
Van benne jó ès csodaszèp meglepetès,
mègis amit a szìvünkbe relytünk mèlyen,
dìszesen csomagolva, soha nem kibontva,
annak súlya nagyon nehèz.
Rà kell èbrednünk az èlet súlya,akàr egy szikla,
nehezen zsàkunkba tesszük
pedig midannyian tudjuk a vàllunk roskadozik alatta.
Könnyiteni kell rajta fèrjen bele ezernyi szèp,
egy èletnyi ragyogàs minek legyen tàrsa a fèny.
Tudjuk nem lehet minden egy csoda,
ám ha kipakoljuk a felesleges rossz emlèkeink,
beleköltözik a sok-sok boldog pillanat.
Nem szakad le vàlluk hisz a boldogsàgunk,
szàrnyakon suhan,
legyen minden belerakott doboz olyan,
mint egy tündöklő angyal,
mi repűlni kèpes akàr egy röpke pillanat.
Ám ha mègis lelkünk hàtizsàkja nehèzzè vàlik,
Keljünk vele útra,időzzünk az erdőkben,
jó sokàig.
Ők azok akik csodàkat àrasztanak felènk,
friss forràsaikkal itatnak,madaraik dalolnak,
ahol a fàk hangjai is suttogva nekünk beszèl.
Tiszta hely ahol lelkünk bèke jàrja àt,
csendben letehetjük hàtizsàkunk,
Szèllel szàrnyalva indulhatunk tovàbb.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése