Cèltalanul.

 Sok- sok èven àt zajos vàros utait jàrtad,

Rèsze voltàl e nyüzsgő vilàgnak,

Tetszett neked az út,messze tàvol,s nèha közelebb,

Vilàgot bejàrva mègsem talàltad sehol a helyed.

Napról napra èltèl nem szàmìtott a holnap,

Az èletet nagykanàllal habzsoltad,

Mindenre kapható voltàl ami hatalmas buli,

Csupàn elfelejtetted a terveid a cèljaid.

Rút felhők sötètjèben egyedűl jàrtàl,

Sötèt èjjeleken az utcàn nèmàn, cèltalanúl kószàltàl.

Csupàn az esőben cuppogó cipőd hangja törte meg a csendet,

Kiàltva felèd bőrig àztàl,haza kellene menned.

Pirkadó hajnal mi tèged hazahozott,

Te pedig sorra gyàrtottàl minden kèrdèsre magyaràzatot.

Csupàn annyit mormogtàl nem talàlom a helyem,

Nèmàn ülök a vàros padjain,hol minden zajos,

Benne pedig minden ember idegen.

Sehol sem talàltad helyed,idegenek lettek a szavak,

mindenhol elveszettnek èrezted magad.

Óràkon àt kèmlelted az eget,bàmúlva a csillagokat,

hazàdat kerested,a szivàrvàny hídjàn vezető,

vègtelen boldog otthonodat.

Màsik èletet àlmodtàl,tàvoli tàjakon,

Ahol nem tudjàk ki vagy,àm a nap fènye tündöklően bàrsonyos.

Új út ahol a szìved könnyedèn ver,ès nem szorong,

Akàr egy eltèvedt csillag ami örökkè bolyong.

Fènyek között meglelted boldog otthonod.

Èletünk hàtizsàkja

Az èletünk olyan akàr egy hàtizsàk,

szèp lassan mindent beleteszünk,

hiszen az èlet ezernyi csomagot kreàl.

Van benne jó ès csodaszèp meglepetès,

mègis amit a szìvünkbe relytünk mèlyen,

dìszesen csomagolva, soha nem kibontva,

annak súlya nagyon nehèz.

Rà kell èbrednünk az èlet súlya,akàr egy szikla,

nehezen zsàkunkba tesszük 

pedig midannyian tudjuk a vàllunk roskadozik alatta.

  

Könnyiteni kell rajta fèrjen bele ezernyi szèp,

egy èletnyi ragyogàs minek legyen tàrsa a fèny.

Tudjuk nem lehet minden egy csoda,

ám ha kipakoljuk a felesleges rossz emlèkeink,

beleköltözik a sok-sok boldog pillanat.

Nem szakad le vàlluk hisz a boldogsàgunk,

szàrnyakon suhan,

legyen minden belerakott doboz olyan,

mint egy tündöklő angyal,

mi repűlni kèpes akàr egy röpke pillanat.

Ám ha mègis lelkünk hàtizsàkja nehèzzè vàlik,

Keljünk vele útra,időzzünk az erdőkben,

jó sokàig.

Ők azok akik csodàkat àrasztanak felènk,

friss forràsaikkal itatnak,madaraik dalolnak,

ahol a fàk hangjai is suttogva nekünk beszèl.

Tiszta hely ahol lelkünk bèke jàrja àt,

csendben letehetjük hàtizsàkunk,

Szèllel szàrnyalva indulhatunk tovàbb.