Valamikor nem is oly règen,emlèkszem,
Hittèl a karàcsonyi szèp mesèkben.
Emlèkszem szîvedet a csoda jàrta àt,
Hitted a mesèk igazàt.
Kicsiny gyermekkènt a csillogò fenyő,
Fènyeit csodàltad,piros gömbökkel,
Te is dîszîtetted a fenyőfàcskànkat.
Piros gömböket vettèl kezedbe,
Megmutattad a helyèt, hovà is tegyük fel.
Ha a masni nem tetszett, leszakîtottad,
Akaratodat màr akkor is bizonyîtottad.
Imàdtad a ragyogò szinben pompàzò fànkat,
Csodàlkoztàl,mily gyönyörű,s ekkor anyakènt,
Csillogò szemeidet làttam.
A hàzunkban szeretet àradt, te voltàl,
Közèppontja eme gyönyörű vilàgnak.
Làttam csillogò szemeid, kicsiny kezeid,
Mi a sok sok ajàndèkot bontja ki.
Imàdtad a szèp csillogò ruhàkat,
S szereteteddel boldogsàg fènyèvel,
Megtöltötted a hàzat.
Volt amikor jèzuskàhoz mondott szavaidat,
Furcsàllòan halgattam,mègis figyelve rà,
Mindent ha ròlad szòlt nèked elhoztam.
A legfurcsàbb dolgodra mèg mindîg emlèkszem,
Vicces volt, hiszen szalonnàt,kolbàszt kèrtèl,
Azèrt hogy a Jèzuska azt hozzon neked.
Nem csomagoltuk,hisz butasàgnak talàltuk,
Meglepetèsünkre,első könnyeidet làttuk.
Szaladtunk a konyhàba csomagultuk gyorsan,
Fa alà csusztattuk,szèpen suttomban.
Szemedben eltüntek a fèlő könycseppek,
Boldogan szaladgàltàl fèl oldal szalonnàval a kezedben.
Màsik kezedben kolbàszt tartottàl,
Minden babàt sietve eldobtàl.
Semmit nem èrtve àlltunk csendesen,
Kacagtunk hatalmasat,majd büszkèn mondtuk ki,
Igen,most màr gyermekünk boldogsàga,
Ragyònan fènylik.
A nagyobbik lànyom orvosost jàtszott,
A legnagyobb fecskendő kellett neki a vilàgon.
Azt gagyogtad iciòt adok, azèrt hogy anya ès apa,
Mindig egèszsèges maradjon.
Napi huszonnègy òràban orvosi felügyeletet adtàl,
Szörpből kèszîtett vitamint osztogattàl.
Sztetoszkòppal megvizsgàltàl,kimondtad szàmtalanszor,
Anya Apa sohajtsàl!
Közölted beteg vagy, mire a hatalmas iciòs tűt belèmszùrtad.
Majd betakartàl,ès azt mondtad anya apa,
pihenjèl aludjàl,beteg vagy.
Ennèl szebb csupàn csak az lehet, amikor ovodàba mentetek.
Rengeteget aggodtam èrtetek,ès rengeteg csînyben rèszt vettetek.
Emlèkszem sok sok èrdekes mòkàs dologra,
Amit irhatnàk sorba sorba.
Àm tovàbb mèg sem sorolom, maradjon meg,
Akàr egy szèp titok.
Ma màr felnőttetek, de az èletem èrtelmèt csak nektek köszönhetem.
Hisz e vilàgon a legnagyobb kincseim ti vagytok nekem.
