Gyermeknek lenni, emlékezni!





Előnézet





Közzététel 

Oly rég volt, amikor még kicsi voltam,

Mikor minden apróságért, örökké nyafogtam,

Csatáim vívtam testvéremmel,

Egymás haját cibálva, másik pillanatban összebújva,

A szeretet, jóság dallamát táncoltam el.

 

Oly rég volt, amikor sírva néztem tányérom elé,

Hiszen apaként rettenetesen főztél,

Ma mégis egy emlékkép nekem,

A rosszaság gyermeki csínyek tárháza nyílik meg vele.

 

Oly rég volt, amikor rossz gyermekként,

Labda helyett tojás volt a rajzolt céltáblához,

Olykor a tányér étel repülőként táncolt,

Annyi bűn mit butus gyermekként elkövettem,

Te drága jó apám, bosszankodva tűrted.

 

Felnőttem mit csupán neked köszönhetek,

Egy élet becsületét, tisztességét megtanítottad nekem.

Ma, már ha mesélem gyermekeimnek történeteimet,

Tátott szájjal nevetnek velem.

Persze megkérdezik, még te mondod?

Amikor csak a rosszaságra volt gondod.

 

Igen igazi gyermek lehettem,

Kopott cipőkben szaladtam, nevettem.

Hóban hömpörögtem,

Térdig vizesen, átázva hazamentem.

Bárcsak átélhetném a sok emléket újra,

A gyermekkort, ahol még semmi tettemnek,

Nem volt hatalmas súlya.

 

Minden pillanatban emlékeim között,

Arcodat látom,

Türelmes tekinteted, és amikor,

Kiszaladtál volna az egész világból,

Boldog lehetek, mert te vagy nekem,

Ezeken a gyermeki sztorikon

Veled ülve együtt nevethetek.

Szép emlékek miket örökre elteszek!