SZILVIA NÉV

 

Elmesélem most neked, a szép neved honnan is ered,

Kinek nevét viseled alkotta meg jellemed.

Latin férfinév SZILVIUSZ a gyökered, minek női párjaként vagy jelen.

Mégis milyen érdekes, Erdély latin neve-(Transsylvania) vagy egy régi,

Amerikai állam- (Pennsylvania) is rejtegette ősi eredeted.

Római korban még a történelem is emleget,

Hisz az ikrek,(Romulus és Remus) anyaként vagy jelen. (Rhea Silvia)

A kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendhetett,

Ma már ritkábban használják az emberek, az első száz közt nem említtetett.

Beceneveid tárháza színes, ha Szili vagy Szilvácska az épp már kétes.

Határozott személyiséged alkotja meg egész lényed.

Józan gondolkodás, megfontolt természet jellemez, mindent alaposan átgondolsz,

Mérlegeled a következményeit, és csak utána cselekszel.

Szereted a saját utadat járni, természetes számodra,

Mindent egyedül megoldani,

Csupán ne kelljen segítséget kérned, az nem a te asztalod.

Életben bárhol- bármikor megállod helyed,

Segítőkészség, és megbízhatóság jellemez.

Fontos ne mondja meg senki számodra, mikor mit csinálj,

Ilyenkor ellened önfejűség a vád.

Pedig ha telhetnéd a világ összes gondját, a vállaidra vennéd,

Csak hogy elháríts minden hibát.

Képes lennél örökké mások terheit cipelni,

Magad beáldozni mindenért, de ennyit semmi nem ér,

Nem szabad elfelejtened hibák léteznek és kész!

Tovább nem sorolom, akár estig is írhatom,

Ám most már tudod téged mi jellemez,

Fogadd szeretettel hisz neked készíttetett.

Szabolcs név eredete

 

Elmesélem most neked a szép neved honnan is ered,

Kinek nevét viseled megalkotta jellemed.

Hatalmas vitákat okoztál, vajon árpád kori ősi e magyar a neved?

Hanem pedig szláv. Egykoron azt mondogatták, létezett egy honfoglaló vezér,

A szabócskából kiindulva, ám kételyekre adott okot, így annak titulálták,

Te a coboly vagy nyestjelentésű szláv szóból származol.

Ám az bizonyos az árpád kori-SZABÓ név kicsinyítőképzős változatát kaptad,

Így tituláltak valódi magyarnak!

A kétezres években gyakorta előfordultál,

Minden tizenhatodik ember nevében ott voltál.

Beceneveket rád aggatnak, főleg a Szabit,

 Amit kevésbé szeretsz, hisz oly gyerekes,

Elvárod, mondják neked a teljes valódit.

Jellemes jellemed meghatározó, elég nehezen viseled, ha nem a tiéd az utolsó szó!

Vezetésre születtél, másokat irányítani, ami számodra a legfontosabb,

Ezért képes vagy ezekért érzelmeidet háttérbe szorítani.

Tudás, bölcsesség jellemez, mellette számtalan titok, amit rejtegetsz.

Karakteres személyiséged szinte hipnotizálni képes az emberiséget.

Jól bele látsz az emberekbe, de nem ez a fontos,

 A tudat alatt rejtőző ötleteidnek adsz, valódi élethű otthont.

Hírvivőként tartanak a munkáid során, számon,

Hisz karakán, mégis makacs jellemed,

Bármit képviseljen, meggyőz mindenkit a világon.

Hiúság, makacsság, céltudatosság a valódi jellemed,

 Ám ha felborítják tervezett életed,

Összezavarodsz, ami zűrzavarhoz vezet.

ÁÁÁ. most jut, eszembe konok is tudsz lenni,

 Minden áron saját elképzeléseid véghez vinni.

Meggyőzni téged nem oly egyszerű, saját elveidnek

Hamarabb adsz teljes térerőt.

Talán ha fejjel egy vár falának szaladok,

Akkor érezni fogom, meggyőzni téged mennyire egyszerű dolog.

Csupán a célok és a munka, amik vezér erők,

Csak figyelj az egyensújra és az érzelmeknek is hagyj elég teret és időt.

Most már tudod téged mi jellemez, hát fogadd szeretettel, hisz neked készíttetett!

Mádi csoda

 

Létezik egy kicsiny falu, minek neve: Mád.

Állj meg és lásd szemeid előtt a valódi csodát.

Hatalmas dűlőit, szent hegyeit, szőlőtőkék százezreit.

Tavaszi napsugár csalogatja rügyeit,

Viháncoló indáin magasra kapaszkodik.

A nyár melege termőre érleli,

A jóisten ásványokban gazdag, földjével, táplálja, eteti.

Négy történelmi dűlő mi egymásra mosolyog,

Szent Tamás, a Percze, Nyulászó, a Kővágó.

Ó mi jó és fontos hely a távolabbi Dongó,

Mégis egyke, hiszen földje lösztől hivalkodó.

Igazi vulkáni dűlők, csupán a termőtalaj, ami más,

Hiszen a másik négynek a vulkáni kőzet szab csodás határt.

Egy varázslatos mádi borászat (MAD WINE),

Ezen illatos szép fürtöket mind begyűjtötte,

Boszorkányos acéltartályaiban hosszasan érlelte,

Olykor egy-kettőnek fahordós érlelést adott,

Így készülhettek el a legfinomabb, illatozó híres mádi borok.

Aranylóan, tündöklik, illatozik a boros pohárban

Késői szüretelésű édes SÁRGA MUSKOTÁLYA.

A világ legjobb boraként kikiáltották,

Királynék italaként, becézgetik, ragyogtatják.

Mámorító gyümölcsös illata, elragadó,

A hölgyeknél mosolyt fakasztó.

Ha pedig MAD FURMINT vagy MAD HÁRSLEVELŰ,

Erős gyümölcsös illata, selymes könnyed lágy íze,

Érdeklődést keltően meglepő.

Ha bekötnénk bárki szemét, majd orrára bíznánk a döntést,

Aromája alapján huncutan édesnek tűnne,

Pedig csak száraz lehet mely csillogóan szőke,

Pohárba töltve.

A SZENT TAMÁS-KŐVÁGÓ-DONGÓ, immár jellegzetes,

Erős határozott telt íze, férfiasan tökéletes.

A DONGÓ hordós érlelést is kapott, ezért jellemesen határozott.

Sorolhatnám, még de nem teszem,

Ám legyél szemfüles és keresd a MAD WINE borait,

Hisz csodákra így lelhetsz!

 

Nagyapám szavai.

Nagyapám szavai.

 

 

Drága kicsi szivárványom, miért lógatod az orrod?

Miért fájó tekinteted, olyan sanyarú, mostoha a sorsod?

Tudod, ha válladra emelem elfáradt kezem,

Kezedbe adok nehéz terheket,

 Azokat mind-mind te cipeled.

Hát az életünk gondjai is ilyen nehezek,

 Édes kedves gyermekem.

Ha majd leélsz egy hosszú életet, rájössz te is,

Miért születtél e földre, csillagom nekem.

Örökké lesznek, zord fájóan bús sötét napjaid,

Néha kilátástalannak tűnő dolgaid,

Ám mégse kívánj könnyebb terheket,

Erősebb vállakat akarj, küzdj, harcolj,

Hisz az élet ilyen, néha szertelen.

 

Azért ha csendben ülsz, meghallod lelked hangjait,

Mélyről a szíved is hozzád beszél,

Tudni fogod mi a helyes, miképp is döntsél.

Csupán az a kérdés mered e vállalni,

Ezen a nehéz úton elindulni, amit rád szabott az élet.

Keményen megállni, soha nem feladni,

Még ha a mocsárban álldogálsz is,

Élj és keresd a napot, a száraz boldog utad mindhalálig.

Ami elmúlt ne nézz oda vissza, értékeld át,

Legyen minden mosolyod ragyogásától,

Fényesen tiszta.

Adj nekem a szeretetet, kacajod édesen,

Meglátod ettől szebb lesz az életed,

Kétkézzel szórd a járt utadon, jut mindenkinek, tudom.

Tudod, nem kerül semmibe,

Szívedben életre kél majd, és a nap is,

 Boldogabban indul kedves gyermekem.

 

Nem számit a pénz, csak jó, ha van,

Egy eszköz, mégsem ettől leszel boldogabb!

Sehova nem viszed, csak a szeretetet, amit átadtál,

 Az emlékeid ezreit, mit szebbé alakítottál.

Törekedj, a jóra a szépre szedd lelked kosarába,

Szép csendben össze.

Ettől leszel az, aki vagy, ne akard megváltoztatni,

Soha a világot, sem önmagad.

Ha az élet pofonokkal kínál, fogadd el tőle,

Nem számít mennyit, az sem mekkorát,

Csak azt tudd mondani megérte.

Harcosnak születünk, minden elérhető,

Küzdj az álmaidért, addig,

Míg fiatalon van hozzá erőd.

Hát állj, fel ne lógasd az orrod,

 Csak egy pofon mit vissza kell adnod.

                                                           

Gyermeknek lenni, emlékezni!





Előnézet





Közzététel 

Oly rég volt, amikor még kicsi voltam,

Mikor minden apróságért, örökké nyafogtam,

Csatáim vívtam testvéremmel,

Egymás haját cibálva, másik pillanatban összebújva,

A szeretet, jóság dallamát táncoltam el.

 

Oly rég volt, amikor sírva néztem tányérom elé,

Hiszen apaként rettenetesen főztél,

Ma mégis egy emlékkép nekem,

A rosszaság gyermeki csínyek tárháza nyílik meg vele.

 

Oly rég volt, amikor rossz gyermekként,

Labda helyett tojás volt a rajzolt céltáblához,

Olykor a tányér étel repülőként táncolt,

Annyi bűn mit butus gyermekként elkövettem,

Te drága jó apám, bosszankodva tűrted.

 

Felnőttem mit csupán neked köszönhetek,

Egy élet becsületét, tisztességét megtanítottad nekem.

Ma, már ha mesélem gyermekeimnek történeteimet,

Tátott szájjal nevetnek velem.

Persze megkérdezik, még te mondod?

Amikor csak a rosszaságra volt gondod.

 

Igen igazi gyermek lehettem,

Kopott cipőkben szaladtam, nevettem.

Hóban hömpörögtem,

Térdig vizesen, átázva hazamentem.

Bárcsak átélhetném a sok emléket újra,

A gyermekkort, ahol még semmi tettemnek,

Nem volt hatalmas súlya.

 

Minden pillanatban emlékeim között,

Arcodat látom,

Türelmes tekinteted, és amikor,

Kiszaladtál volna az egész világból,

Boldog lehetek, mert te vagy nekem,

Ezeken a gyermeki sztorikon

Veled ülve együtt nevethetek.

Szép emlékek miket örökre elteszek!

                                                                           

                                                                               

 

Félelem.

Az egész életünk egy hatalmas rejtelem,

Oly sokszor érezzük, testünk szívünk nehéz súlyát,

Akár a mélység húz egyre csak lefele.

Tudatunkban megjelenik, ahová érkeztünk,

Ez a hely a félelem szigete, mivel a lelkünk van tele.

Körbe nézve emeljük fel fejünk, repítsük szívünk a magasba,

Tudatossággal elérhetjük a szebb utat holnapra,

Hisz csak rajtunk áll mely az az út min lépkedünk tovább.

 

Arctalan, hontalan, sehol sem létező a félelem,

Mégis létezik, hogy él? Miért leljük meg szüntelen?

Sok-sok farkas, mi bennünk lakik, egyike a szürkeségnek,

Mi a saját gondolatainkkal, eluralkodó érzéseinkkel táplálkozik.

Ne etessük, hiszen folyamatosan nő, uralkodóvá válik,

Majd újabb és újabb szorongó félelmeket sző,

S majd elural minket, felemészti testünket,

Minden út a rettegés hónává válik.

 

Behálózza testünk, akár az inda mindent körbe fon,

Mérgezi, felfalja, lelkünk, minden gondolatunk.

Nem kell így legyen, soha ne engedd közel,

Éhen kell halnia, s akkor pusztulásra lel.

Legyen, egy eszköz mi utat mutat, merre tart utad?

 Tudod e honnan jöttél, és hová is tartasz?

Akár egy papír vízbe mártva,

Lelkidbe itatva megmutatja ki is vagy valójában.

 

Egy belső mérlegen két farkas ül,

Melyik a nehezebb, csak tőled függ!

A szeretet, hít, erő, aranyban tündöklő kedves farkasa,

Vagy a lelked elfogyasztó fekete ordasa?

Dönteni kell, melyiket éltessük,

Szeressünk, nevessünk, vagy sötétben éljünk?

A döntés a miénk!