Lehet hogy néha úgy érzed,
Csillagok fénye ragyogva suhan rajtad át,
Pillanatnyi érzés,mely lelked járja át.
Mégis vele száll az éj,mi sötét leplet boríthat reád,
Furcsa érzésekkel telve, büszkén,tiszta szívvel,
Csupán csak egy helyben állsz.
Félelmetes érzés a való magány,
Sokat kell még menj hisz messze van hazád.
Ám ha újra az árva éj borul vállaidra,
Mi sötét talány, hited,tiszta lelked,
Mi igaz utat talál.
Jöhet még sok-sok hideg éj,
Mi rajtad ébredve száll tovább,
Higgy önmagadban,
Hiszen való csodát saját lelkedben találsz!
Néha árnyak suttogását hallhatod,
De tudd a szél viszi tovább,
Távoli hosszú utadon,
A fény az igazi hű barát,
Ki végigkísér egész a célig ám!
Nyisd ki szemed és jöhet a sötét rideg éj,
Büszkén,reménnyel rugaszkodj el e földtől,
S láss csodát a napig is felérsz!
Te vagy ki az éj sötétjét,nappallá teheted,
Te neked kell legyen hozzá bátorságod,
És hozzá valódi erős hited.
A remény ami nem hal meg soha sem,
így a sötét éjt, csillagok ragyogásával,
fénynek érezheted!
Sokat kell még menj hisz messze van hazád.
Ám ha újra az árva éj borul vállaidra,
Mi sötét talány, hited,tiszta lelked,
Mi igaz utat talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése