Drága jó istenem most hozzád fordulok,
Hisz én még oly kicsike vagyok,
És egész nap csak játszadozom.
Megpróbálom követni szüleim példáját,
Mégis úgy érzem sokszor nem jól csinálják.
Két szememmel látom,
Nem okoz örömöt munkájuk,
S megannyi fáradalmas, hosszú nap vár rájuk.
Életkedvük is elmegy mire hazatérnek,
Mindig azt hallom ők már alig élnek.
Rengeteg a dolguk,s az idő rám oly kevés,
Bárcsak egyszer én is megérteném.
Ha több időt töltenének velem,
Vidámabb arcuk lenne jelen,
S boldoggá válnának,
Nem éreznék magukat örök szolgának.
Drága istenkém mi vajon a terved?
Tudom nem véletlen adtál szívet,értelmet.
Ugye nem kell mint szüleimnek szolgává válnom,
Hagyod dédelgetni sok-sok kedves álmom.
Ha pedig a réten szedek virágot,
Az a szeretet virágává váljon,
Mi szebbé teszi majd,
Az egész emberi világot.
Nem élek koldusként,
Nem fordulok máshoz,
Hiszen tudom a holnap,
Mindig mást hoz.
Annyi öröm ér majd,
Miből átadhatok másnak,
Ez az igazi gazdagság,
E fura világban.
Aki szívből ad,
S szívből szeret,
Annak igazán könnyű,
Hisz mindig ember lehet.
Embernek maradni pedig mindig érdemes.
Drága istenem engedd hogy szeressek,
S általad örökké jó ember lehessek.
Szüleim vállán enyhítsem a terhet,
Kérlek szépen támogasd e tervet.
Kell hogy értelmes cél lebegjen előttünk,
Mert nem félni,rettegni jöttünk.
Örök tanító e földön a szeretet,
Mit a szüleim adnak át nekem.
Isten óvja a szüleimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése