Köszönöm hogy megszülettem,
s általad igazi gyermek lehettem.
Megszülettem,s aprócska voltam,
hozzád bújtam, karjaidban ringatóztam.
Beszélni sem tudtam,te mégis figyeltél,
mosolyoddal nyugtattál,óvtál, féltettél.
Egyetlen mosolyodban benne volt minden szereteted,
ezzel nyugtattál meg,kedves hangoddal pedig altattál engemet.
Két szép szemed ragyogása, szereteted lángja,
mi nekem ég akár egy örök fákja.
Szívemet beragyogja össszes mosolyod,
ezzel,mindíg fogod kezem,s az utat mutatod.
Elteltek az évek,s én felcseperedtem,
de a szereteted ugyanúgy ragyog a szívedben.
Akármerre menjek,te ugyanúgy szeretsz,
bánatomban tudom, vígaszom karjaidban meglelem.
Most itt állok,köszönteni de nem jönnek a szavak,
hogy mennyire szeretlek,és ezt elmondhassam.
Tudom ha némán állok,te akkor is megérted,
mit is akarok mondani én néked.
Szeretlek,és megköszönöm most egész életem,
azt hogy általad jó ember lettem.
Ha könnyeid látom boldog vagyok,
mert tudom ez most örömet okozott.
Anyácska szép vagy a legszebb nekem,
földre szállt angyal,kit én most köszönthetek.
Olyan vagy akár egy tündér mese,
amíg fogod két kezem, én boldog leszek.
Vigyázz rám,s örökké ölelj,
azt akarom,soha ne muljon el.
Legyen áldott minden lépted,
minden percben boldogság érjen.
Én kívánom,
boldoságod mindíg én legyek,
száz évig éljél együtt velem.
Mit is mondhatnék még én neked,
csupán annyit nagyon- nagyon szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése