Minden reggel munkába megyek,
belépek az irodába és megpillantlak téged.
Arcod tekinteted a papírokról felveszed,
nyújtod kezed pacsizásra,
s mosolyogva köszöntesz engemet.
Sokszor elnézlek téged,s két szemem érdeklődve kémlel.
Ujjaid járnak a gép billentyűzetein,
mintha egy zongorán dallamot írnának ujjaid.
Papírok halmazai,mik várnak téged,
azt akarják szétszedd,írd alá,
s add a szállítóknak őket.
Van aranyos pecséted,mi jelképez téged.
Egész nap ülsz a papírok tengerében,
s igyekszel mindent megcsinálni,
csak hogy időre végezz.
Sokszor érzed a te munkád nem is lényeg,
hisz ilyet a szavakból ítélve bárki elvégez.
Mégis a másik gondolatod,hisz tudod,
nem tudják megcsinálni,ezért tolják rád,
folyton papír halmazokon.
Ennek ellenére végzed dolgaid,
ha kell körmölsz,nyomtatsz,emailokat írsz.
Segíted a körülötted lévő embereket,
s ha kell még a mások munkáját is elvégzed.
Mindenkihez van egy két kedves szavad,
akkor is mosolyogsz ha téged bántanak.
Munkád fontos, és tudatos,
precízséged mit a papírokra nyomtatod.
Ha vége a napnak elköszönsz szépen,
hónod alatt a papír tengerében.
Leadod őket,s a nap véget ért mára,ezután pedig,
újra mosolyogsz a nagyvilágra .