Minden érzés van hogy véget ér,
mégis megteszel mindent a fennmaradó emlékekért.
Vajon miért?
Vajon csak azért, hogy minden szép legyen,
vagy csak megnyugszol ha előveszed szép emlékeidet?
Az idő gyógyír azt mondják, az emberek,
de a te érzéseidet nem érzi senki sem.
Minden nap egy új kezdet,
mi hittel és reménnyel tele,
de vajon valaha érdekelt e valakit is,
vajon igazán mitől szenvedsz.
Nem, mert senki nem tudja,
mi is a szíved igazi gondja.
Szeretnéd hogy a világ más legyen,
s értsenek végre téged is az emberek.
Csak a szíved ami érzi fontos vagy valakinek,
ki érted lehozná a nem létező fellegeket.
Ez csak a két gyermeked lehet,
ki mindíg rád mosolyog,
csak hogy tudd fontos vagy nagyon.
Legyél akármilyen,ők akkor is téged látnak egészségesen.
A szív néha vérzik, hisz a félelem óriás,
mi lesz ha nem minden oly kegyesen kackiás.
Mi lesz ha felébredek,
és nem ismerem meg az embereket?
Hisz a betegség ereje,
van hogy a szívét felemészti.
Vajon lesz e elég erőd hogy végigjárd,
mit kiszabott rád e földi élet_?
Lesz e félelem nélküli holnap,
mit újra megéljek,
Csak a szerelem marad, és a két gyermekem,
kinek köszönhetem egész életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése