Hol fàjdalmamra a gyògyîrt keresem,
Közbem emberek ezreit kèmlelem,
Mègsem talàlva benne helyem.
Fàjdalmas arcok ezrei,
Aķik,mind egy doktorùrtòl,főorvostòl,
Vàrjàk a csodàt,hol màr nincsennek,
Lètező fàjò fàjdalmaik.
Làttam egy csodàt,remènnyel telve,
Egy vègtelenűl elhivatott arcot,
Ki a testem rezdülèseit kèmlelve,
Hideg,mègis nyugodt hangjàn,
Hozzàm beszèlt,őszintèn elmondva,
Hol van a baj,àm tovàbb lèpett sorban,
Megmutatva,elmondva,a gyogyulàs,
Àltala mindîg ùtra kèsz.
A hangja tisztelettel teljes,
Olyan nyugtatò,ő aki maga a gyògyîtò.
Mègis fàjdalmaim mellett,eltűnődöm csendesen,
Feltève a kèrdèst magamban,
Mièrt nem mosolyog arca
Soha,de soha sem.
Àmulatba ejtő csodàs nyugalma,
Csendes kiegyensulyozott hangja,
Mi segît hinni nekem,közel a gyògyulàsom,
Semmi sem lehet remènytelen.
Gyògyulàsom hitèt kezèbe teszem,
Àm sohasem kètelkedem!
Ő a legjobb,nyugtatò gyògyszerem.
Csakis csodàlni tudom,ès megköszönni azt,
Amièrt visszaadja kettètört önmagam.
Egy csodàlatra mèltò,tisztelni valò,főorvos ùr,
Aki minden földi csodàt megèrdemel,
Kinek arca helyett örökkè,a műtőasztal mellett,
A keze ènekel.
Kîvànok főorvos ùrnak,minden jòt ès szèpet,
Erőt,a gyògyîtàshoz,hosszù egèszsèget.
Mosolyt villani egy arcra,kit èltet a vilàg,
Ő az aki tudja,ebben a szakmàban,
Nincsenek csodàk.
Mègis ha ùj nap virrad,újra harcra kèsz,
Fehèr köppenyèben suhan a folyosòkon,
Olyan akàr egy ègi fèny.