Valamikor oly règ nagyapàm mesèlt,
Mesèbe fogalmazta meg nekem,
A làthatatlan helyet,aminek,
Kanyargòs utjaira mindenki ràlèp.
Elmondta ez maga az èlet hegye,
Làthatatlan, mègis mindent,
Egyszer szèpen sorban,vagy
Sors kuszasàgàn keresztül,
Megtalàlsz benne.
Mesèlte nem kell keresned,
Hiszen amikor megszületünk,
Gyönyörű kacajjal telt,
Napsugàrban fűrdő rètjein,
Mindannyian felèbredünk.
Ott kezdődik a szeretet,öröm kapuja,
Mègsem tünik fel eme hatalmas hegy soha.
Ösvènyein kiskortòl lèpkedünk,
Àm mivel magas,erejèt fitogtatja,
Sokszor botladozva ùjra ès ùjra elesünk.
Ha figyelsz a belső hangra hallod a kacajokat,
S a vele ajàndèknak èrezhető dolgokat.
Minden kàpràzat csupa csillogàs,
Ekkor mèg elhiszed felszaladsz csùcsàra,
Megàlva tetejèn hàtizsàkodba szedheted,
De csak a boldogsàg pillanatàt.
Csakhogy e hegynek van ereje,
Tombolva dühöngve,bizonyît neked.
Ő nem csak àlom, kellem ès bàj,
Bizonyos rèszein minden hidegen sivàr.
Mègsem adod fel soha, nincs visszaùt,
Csak előre ,hol kövek halmazàn topogsz,
Próbàlsz vigyàzni,ő mègis megàllît,visszahùz.
Vannak partok amit meg kell màsznod,
Azèrt mert innen az èlet csodàit làtod.
Megpihenhetsz ad időt neked,
Itt lelked hàti tarisznyàjàt megtöltheted.
Mivel? Ezeked eldöntened neked kell,
Innel ezekkel mèsz csak pròbàlsz kapaszkodni
Magàra az èlet szìrjère fel.
Figyelj jòl melyik utjàt jàrod,
Hiszen tűzhetsz magad elè, oriàsi àlmot,
Magasra törsz ahol a büszkesèg àrad,
Jò ez a hegy, amin megveted làbad,
Mègis ő dönti el meddig enged fel,
Mièrt gördît sziklàt elèd,vajon?
Azèrt talàn sose èrj fel.
Amig èlsz màszod,kapaszkodva feljebb ès fejebb,
Meg kell hogy cèlodat leld.
Sokszor vèrzik kint ès bent,
Minden fàjòan hasît a szîvedben.
Leülsz ès gondolkodsz egy szikla oldalàba,
Talàn visszafordulsz,feladdod.
Itt minden sivàr,hideg, göröngyös talaj,
Örökkè elesel,
Ám ha mèg egy kő is râdzuhan,
Akkor koppint orrodra az èlet,
Nem vesztettèl minden rendben van.
Sèl süvît magasan a fellegek felett,
Azt sùgja innen szèp felàllni,
Büszkèn talpra àlni,emelt fővel,
Harcolni tovàbb.
Azèrt tesz ilyet,hogy megèrtsd,
Ezen az èlet hegyen mindenki îgy lèp.
Soha nem èrsz fel csupàn àlmodod,
Àm ha mègis megtörtènik,
Màr eltelt menetelt èleted làthatod.
Itt a csúcson angyalok vàrnak,
Kaput nyitnak tàrt karokkal vàrna
Mi is eme mese èrtelme,
Amit megfejtettèl azt,
Zàrd el mèlyen a lelkedbe.
