Zavaros èbredès,minden hajnalon,
Mintha mellettem àllna az,
Aki oly règen elhagyott.
Köszönt az èj,èn mèg csak kàbulok,
Szobàmban àtsuhan az èjfèl,
Ùjra ès ùjra èbren vagyok.
A reggel fogasàra àlmaim teszem,
Felakasztom velük összes kînzò terhem.
Eljön a reggel kitàrom ablakom,
Ahol a fèny beàramlik,
Majd megtörik arcomon.
Zavaros èbredès, a kàvè màr gőzölög,
Szètszòrt gondolatok ezrei,
Mi fejemben dübörög.
Kèrdőjelek halmaza,kètejekkel tele,
Közte hatalmas hiànyjel,
Amit az èlet a lelkembe rajzolt fel.
Nincs ìze a szavaknak,
Mind elsilânyult,kopott,
Csak a szîvem kalapâl,
Jàtszik ezernyi fura dallamot.
Lehangolt a lelkem,
Akâr egy òcska torz gitàr,
Hiàba pengetem hùrjait,
Nem hallom,làgy dallamàt.
Zavaros èbredès,
Bennem,hamiskàs a lèt,
A bennem rejlő harmòniát ,
Nem talàlom règ.
Eljön a reggel kitàrom ablakom,
Ahol a fèny suhan àt, és megtörik,
Ezerszer arcomon.