Kicsiny gyermekként jöttünk e világra,
Egy fiú, és egy törékeny lányka.
Semmi nem számított,csupán testvérként éltünk,
Örökké egymás kezét szorítva,
Együtt estünk el,ám kéz a kézben újra fölkeltünk.
Ígértünk valamit egymásnak egykoron,
Sosem engedjük el a másik kezét,
Jöhet bármi küzdünk, harcolunk.
Láttalak sziklaként viharral küzdeni,
Acélos erővel engem erőddel támogatni.
Izzó kék szemedben láttam a tűz fényeit,
Mi engem vigyázott, melegített,
Fénye őrizte legvadabb álmaim.
Hatalmas szereteted, engem ölelt,
Te voltál aki kitartással erősebbé nevelt.
Bátyámként vállaltál mindent,
Te voltál ki egykoron kicsi húgodat,
Bástyaként megvédted!
Ma minden olyan akár egy álom,
Fájón látom a mai valóságot.
Összeomlott életet,céltalan létedet.
Fáj, oly nagyon sebez,
Csupán isten látja most könnyes szemem.
Vérzik szívem de amíg létezek,
Ígéretemhez híven megfogom gyenge kezed.
Tartópilléred én leszek,
Csupán lelkem szakad meg szépen csendesen.
Világitok akár egy égi fény,
Őröd, vigyázód leszek, egy szürke torony tetején.
Imába foglalom esténként neved,
Átölellek ahányszor csak tehetem.
Elindítottalak újra egy reménnyel teli úton.
Azt kívánom angyalok vigyázzanak,
Én pedig két kezem imára kulcsolom,
Segítsen az isten szívemből kívánom.
Szeretlek nagyon!
