Örökké keressük a boldogságot,
ám nem a megfelelő helyen,
sötétben tapogatózva,
mégis vágyunk rá végtelen.
Elfelejtjük a szépséget ne keressük,
csupán külsőségeken,
mert valódi értéke szívünkben van jelen.
Tettek cselekedetek ezek,
a meghatározó erős végtelenek.
Csupán ha figyelnénk egymásra,
nem lennének fény nélkül világító,
emberi tekintetek.
Hisz az emberi szív mire is vágyik?
arra hogy szeressék,s szerethessen.
Szeressük egymást,mi fontos kell legyen,
egyébként a szívünk meghal,
szépen lassan csendesen.
Amíg ezen földi élet létezik,
ez a kicsi dobbanó ajándék,
nem halhat,mert éltetni születik.
Figyeljünk egymásra,
fogadjuk el önmagunkat is,
merjünk szeretni,merjünk élni,
hiszen minden hajó dagállyal emelkedik.
Fontos elfogadni saját magunk,
ne akarjunk másokká válni,
csupán legyünk boldog önmagunk.
A múlton változtatni nem tudunk,
ám a holnappal tiszta lapot nyithatunk.
Másokat támogatva,éljünk egy szebb napot,
s ezzel az élet igazi ajándékát,
ám a legfontosabb érezni tudjuk!
Legyünk hálásak,nevessünk,
szeressünk, egy emberi életen,
ez a valódi jelen.
Az ember gyarló nem látjuk a kicsiny csodákat,
csupán akkor vesszük észre,
ha már rég tovább szárnyalt.
Mink volt, és mi maradt,
akár az egészség ami volt,
csupán továbbszaladt!!
Nevetni,szeretni, szeretve lenni,
legyen jelszavunk,s adjunk addig,
amíg megtehetjük,s adhatunk!!
