Sok boldogságot kívánok nektek!

Eljő a gyönyörű nap,

hol valósággá válik minden álom és édes remény,

mely oly régen ott lapult mélyen szívetek retekén.

A szerelem,és maga az élet, tárt karokkal vár,

s hogyan varázsoljátok óriási csodává,

az csupán rajtatok múlik,döntéseitek soraiban áll!

Tanútok legyen föld és ég, maga a tenger,

daloló fák hangja, a hold,és millió ember.

Ha pedig felcsendül az orgona hangja,

fogadd egy életre társnak, 

harsogjon a boldogító igen,a szerelem dala.

Add át szívedet örökre társnak,

életedet pedig hozzá ráadásnak!

Tudnotok kell,egymást szeretve,megértve,

 sokkal könnyebb élni,

Tálaljon az élet bármit, a boldogságot,

örökké együtt fogjátok átélni.

Érezd hogy,szereted mindig egyre jobban,

lásd magad két szemében,

rejtőzködj minden mosolyában!

Meglátod egy napon,szemeid szemeiben égnek,

ekkor tudd, érezd,

 ez maga a csodás pillanat, maga az élet.

Tartson örökké minden szerelmes pillanatotok,

amihez én e pár sorommal,

SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK!!!

A NAGY Ő!

Valahányszor megpillantom,

elszáll minden szomorkás gondolat,

egyetlen kedves szava,

arcomra mosolyt csalogat.

Fénnyel teli huncut  pillantásába,

miben tengernyi erő benne van,

csillagokig képes repíteni,

ez az ahol elszállnak gondjaim,

ahol megragad maga a pillanat.

Amikor ő jól érzi magát,

akkor velem is minden rendbe van,

nem számít ha le se hunyjuk szemünk,

csupán egész éjjel nézzük egymást,

mert a szerelmes tekintete,

ami minden nap velem marad.

Elfogad úgy ahogy vagyok,

nem akarja se átfesteni,

se megmásítani a holnapot.

Jó dolog érezni számára,

a legfontosabb én vagyok

Az sem számít,ha nem lenne levegő,

mert tudom ő az éltető erőm.

Jóban-rosszban kéz a kézben,

együtt lépked velem,

megtart ha kell,örökké felállít ha elesem.

Ma már tudom ő, az egyetlen,

aki  kell egy egész életen,

mindig velem,soha nem ellenem.

Nem kellenek ahhoz hatalmas tettek,

sem szavak, hogy tudjam,

a szívem közepe örökké te vagy!

,

Fájó könnyek

Minden éven eljő a fájó nap érzéseinek hada,

ahol egy percre megáll az idő,

hol érzések kavalkádja tör elő,

mégsem forr be a szívemben  tátongó űr soha.

Hisz anyák napján mindenki boldogan,

ragyogó szemmel édesanyjáról emlékezik,

s talán csak a sors ostoba fintora,

hogy számomra ily lehetőséget nem adott soha!

Megszültél,ám nem kértem hogy éljek,

semmi sem volt fontos,

számodra csak játék volt az egész élet.

Nem ismertem valódi arcodat,

nem tudom milyen ha egy anya simogat.

Örökké elképzeltelek, elhitettem magammal,

te csupán távolról szeretsz.

Kicsi iskolásként rajzoltam ajándék szíveket,

csupán odaadni nem tudtam senkinek.

Átéltem szomorú perceket,

végignéztem ahogyan pajtásaim,

mosolyogva adták át a rajzolt szeretetüket.

Álltam, egyre csak vártam,

kerestem anyámat,mégsem találtam.

Így ajándékom örökké kezemben maradt,

könnyes szemekkel küszködve,

beoltottad a szeretet lángokat!

Ha megkérdeznék, 

ma felnőttként mit adnák neked?

Elővenném,

a gyermekként megrajzolt papír szíveket,

kezedbe tenném és letörölném könnyeidet.

Elmondanám neked,már nem tudlak,

téged szívből szeretni,mert én már,

csupán édesapám nyomdokaiban tudok,

büszkén,boldogan lépkedni.

Ő az aki megérdemel mindent,

 ezen a világon,

ő ki két szülő szeretetét egybe,

örökké nekem összecsomagolt..

Soha nem kért csupán csak adott,

értem mindent beáldozott.

Ma mégis szívből köszöntök,

 minden édesanyát,hisz én is az lettem,

és ez kárpótol mindenért,feloldoz,

minden hibát!

Ám mivel én édesapát köszöntök,

élj soká boldog apák napját.