Minden ember arcáról olvasni lehet,
szemébe nézve láthatod az alapvető karakteres jellemeket.
Megtudható milyen tulajdonságokat rejteget,
és nem kell hogy beszéljen veled.
Elég egy fotó,min a szemét láthatod,
s a legfőbb tulajdonságait máris körülírhatod.
Csak ma már nem érdekli az embereket,
a másik valódi énje milyen lehet.
Elmegyünk egymás mellett,tesszük a jót a szépet.
Ha pedig valami másnál rendellenes,
rögtön leírjuk ez csak egy bolond emberke lehet.
Vannak gének amik öröklődnek,
csak később jövünk rá,
mire is jók,valóban miért kaptuk őket.
Ahhoz hogy ezeket megértsd,
végig kell járnod ezernyi szenvedést.
Mire születtem én?
Sokáig nem értettem,
vagy csak nem mertem beismerni,
én másképp látok és érzek.
Ma már tudom,megértettem,
látom érzem a beteg lelkeket.
Talán mert én sem vagyok más,
és átérzem minden lélek valódi bánatát.
Milliószor átéltem ugyanazt,
vonzom a beszélgetésre vágyó ismeretlen arcokat.
Nem akar semmi rosszat csak beszélgetni velem,
és segítsek abban hogy ő is ily erős lehessen.
Megérteni szeretné a segítség mellette áll,
csak hallani akarja a hívó szavát.
Hiszem ha engedem hogy a lelkembe lásson,
ő is emberként értékeli az egész világot.
Hisz nem más ő csak egy beteg,
és mi már leírtuk ezeket.
Szánjuk őket,megvetéssel élünk,
pedig egyszer mi is ilyenek lehetünk,
de erről elfelejtkezünk.
Ma már tudom arra születtem hogy képviseljem a betegeket.
Erőt adjak, mosolyt csaljak arcukra,
és elhitessem velük lesz még szeretetteljesebb holnap.
Nem akarnak mást csak emberként élni,
és nem száműzöttként a világot szemlélni.
Amíg élek remélek,
és megmutatom a világnak betegként is sokat érek.
Mert én a lelki békében utat mutatok,
és tudom sok mindenben segíteni tudok.
Ha pedig másképp néznénk egy kicsit az emberekre,
az egész világ szeretetben élhetne.
